Nothing has changed?

Exactly a year ago, on the same day, i first arrived to Pico.

And i was immediately fascinated by the nature, the dramatic colors, that green is green, blue is blue, emphasized by the lavatic dark grey, the kindness and hospitality of the people, the exotic fruits, that the banana is small, sweet, and grows in the garden, that the spermwhales and dolphins are not just in the deep water, but appears in small objects at the entrance, or everywhere, that the beer is mini  - 20 cl a bottle - so it stays always cool, that you don't throw the paper into the toilet (!), that in summer are festas named after all the saints (Pedro, António, João) where chamarita will be danced, bifana, favas, and row lapas are eaten. 

Ma pont egy éve annak, hogy először érkeztem a szigetre. Megnyugató konstatálni, hogy a körülmények változatlanok, pont olyan minden, mint tavaly június 21-én: az óceán vize még mindig sós, a természet tiszta színeinek mélysége elkápráztató - naplemente, esőfelhők, buja zöld mindenütt -, a tehenek jól vannak, a kutyák kevésbé, a banán apró, édes, és a kertben terem a maracujával és a naranccsal egyetemben, a papírt még mindig nem szabad a wc-kagylóba dobni, az üveges sör mini (2 dl), így mindig friss marad, a bálnák és delfinek keresztbe kasul szelik az óceánt, sokszor szabad szemmel is látni őket, és apró kerámiák őrzik a formájukat a bejárati ajtónál, az emberek kedvesek és szívélyesek, nyaranta szenteket ünnepelünk chamarita tánccal, favas-szal, bifánával és olykor nyers kagylóval.

Still waiting for the post

Pavement in front of the church at Criacao Velha

Hortenzia flowers are really everywhere

A festa in general

On the see

Heidi???

Perfect smiles=)

Szentkép

Eat tuna from Azores, it's dolphin safe

View from an abandoned adega

Streetname of tiles

'nanas in palms

Running on this track is just simply amazing

Place to walk

Place to hide

Place to travel

Sunset 

Whales are everywhere

Directions

Holy ghost of Azores

Some days ago in the near of Silveira a van from the bakery came across on the street, the backdoor was open, and some men jumped off, with huge bread in their hands. They stopped our car, and hand in fresh baked sweet bread. I was sitting confused with the two new "traveller" on my knee. "Don't worry, is the tradition of the Holy Spirit" - told João calmly.

One of the most unique tradition of the Azores is the Holy Ghost Festival (Festa do Divino Espirito Santo), which is held in the seventh Sunday after Easter. It shows not only the religious aspects of the Azorean people, but their hospitality as well: sharing itself is one of the most important attributes of the festa. They share wine, meat, bread, in order to thank to the holy spirit - the white dove, the symbol of the holy ghost.

The Festival of the Holy Ghost followed by other festivities during summer give a good opportunity to people to gather together, eat, dance, celebrate, and just feeling fine. 

Work in progress - preparation for the "festa" 2013. To see the wonderful photos by Miguel Madeira click here.

More about this tradition you can read here and here.

Hit the road bread...

My island, Pico

What else give the characteristics of an island, if not the borders?

Looking out of the kitchen window i see the small vegetable garden and the cows of the neighbour, above the wild forest, and the view of the bedroom pointing on the neverending ocean, which rules the daily life.

Among the many foreigners who settled down on Pico my favourites are Véro and Arthur, a french couple came in 1998, fall in love with the island, bought a house, and since then they have been giving accommodation of the many sailer friends from all around the world - to David for instance, who owns a factory in Vietnam, and spends most of his time on his boat on the ocean.

Véro is a fantastic cook, who loves to treat her guests well, not only in their house, but in the Florestal Parque of São João, where she prepares Crepe for the visitors on sunday afternoons. Arthur is renovating the house, telling stories from the sea, and singing songs of Jean François de Nantes.

Mi más a mérvadó egy szigeten, ha nem a határai.

Ha kinézek a konyhából, a szomszéd veteményesét és az erdőt, a vadont látom, ha a hálóból, a végtelen nyolcast leíró óceánt. Ez utóbbi jelenti itt az élet alfáját s omegáját.

Kedvenc betelepült párom, Véro és Arthur a francia Pireneusokból jöttek 1998-ban, beleszerettek a szigetbe, vettek egy házat, azóta azon dolgoznak, és vendégüllátják a világ összes vizét keresztbe-kasul vitorlázó cimborát - ott jártunkkor a Vietnám felől hajózó, amúgy gyártulajdonos David érkezett, aki az év nagy részét az óceánon tölti. Véro gasztroszenvedélye nem csak a vendégeire ragadós, - alább megosztok veletek egy fantasztikusan egyszerű receptet, amit a borsmártásos steak mellé tálalt köretként - vasárnaponként Crepe-t készít és árul az arra járók örömére a São João Florestal Parque-ban. Arthur pedig építi, pofozgatja a házat, tengerész történeteket mesél, hogyan töltött egy éjszakát a dingi csónakkal elszabadulva Gibraltár partjainál, és dalra fakadva megidézi Jean-Francois de Nantes történeteit.

Répás rôti Véro házában

- 3 adag reszelt sárgarépa

- 1 adag apróra vágott hagyma

- 1 adag zsemlemorzsa

- 1 adag reszelt sajt

- 2 tojás

- 1 kávés kanál sütőpor

- olívaolaj, fűszerel, só, bors

Ezeket összekevered, jénai tálba teszed, és zutty, be a sütőbe.

Pico mountain from downhill at Terra do Pão/ A Pico alulnézetből a "kenyér földjéről"

Pacote the cat/ Cicus

The traditional Fava beans/ Kúszóbabok

Still life - God protect this house/ Isteni kezekben

It's common to see whales/ Gyakori ajtódísz, bármerre is járunk a szigeten

View from Véro and Arthur's house/ Kilátás 

Here we go

Out of the nine Azorean archipelago in the middle of the Atlantic ocean 

(38°28′19″N 28°51′50″W) Pico, my new home is the second largest in territory - 447 km² - and in population the fourth with it's 14 thousand inhabitants. Pico got the name after the vulcano, Portugal's highest peak (2351 m). Some would think it must be really boring to live here, on an island. But it's really not.

   

A kilenc szigetből álló Azori-szigetcsoport területben második - 447 km² -, lakosságszámban negyedik  - 14 ezer fő - legnagyobbika a Portugália legmagasabb pontjáról - 2351 m - elnevezett sziget. Ez Pico, a választott otthonom. Az Atlanti-óceán közepén élni egy szigeten - 38°28′19″N 28°51′50″W - tömény unalom? Nem nem, szó se róla, ez tévedés. De tényleg.

by João Quaresma