Nyár van, a kedvelt szabadtéri szórakozások szezonja. Így van ez a világon mindenhol, nem csak itt, Pico szigetén.
Sokáig tűnődtem, ezt a bejegyzést a bálnáknak és delfineknek, az egykori bálnavadászoknak, avagy a festának, azaz a szabadtéri szórakozás netovábbjának szenteljem-e. Ez utóbbi mellett döntöttem, hiszen aktualitása nagyban meghatározza a helyiek mindennapjainak ütemezését, akik az év maradék részében ezt a pár katartikus alkalmat várják kéztördelve.
Woodstock vagy Ozora?
Korábban már említettem, a festák alapvetően a vallási ünnepekhez kötődnek. Szentlélek, São António, São Pedro, São João ünnepeit az egyéb világi események követik a legnagyobb településektől kezdve - Madalena, São Roque, Santo Amaro, Calheta - a legkisebb faluig.
Ugyan térben és időben a festák szigorúan eltérnek egymástól, mégis, egy szálra fűzhető fel az összes. Alább összeszedtem nektek a festák kötelező elemeit:
1. Dekorációk - a forma és funkció találkozása a giccs-ben. Az utcákat beborító világító testekeket a helyi életképek esszenciális alkotóelemeiről mintázták: delfinek röppennek a napsütésben, rákok másznak színpompásan, növekszik a kukorica, amely lisztjéből a kenyeret sütik, az óceán vize nyalábolja a sziklákat.
Madalena csodás fényei
Delfin és törpokos egy terepen
Az idillből a cagarros madarak sem hiányozhatnak
Lajes São António díszeivel
2. Tascas - a büfésorok álomízei. Magyarul ha kimondod, ez a táska - ami így magában is roppant vicces -, azaz kis bodega, benne minden jóval, hosszú asztaloknál ülő emberekkel és helyi ízek petiscoival - jelentése apróbb falatkák. A kezdés közkedvelt egytálétke a favas, a hagymával, fokhagymával, babérlevéllel és paprika krémmel összefőzött bab (a babszem kb. 2 euró nagyságú és lapos, tehát nem a juliska). Aztán jöhet a torresmos - disznózsírban kisütött, felkockázott disznóhús - , a linguiça - kolbász -, a morcela - fahéjjal, ánizzsal, naranccsal ízesített véres hurka - főtt-rántott inham-gyökér körítéssel vagy sült krumplival, tonhal minden formában, rák és lapas kagyló, a sztár pedig a bifana - félbevágott zsömlébe rejtett disznóhús, de létezik tonhalas változatban is.
São António terülj-terülj asztalkáját a szent szponzorálja
Carangueijos
Szkipperek
A kifogyhatatlan sangria-kút (szintén a szent támogatásával)
Felicidade
3. Regatta in memoriam bálnázós idők. A regatta hagyományosan a bálnavadász kenuk versenye. Egy-egy ilyenben 7-en eveznek, vegyes csapat nincs, hosszú táv van. Vannak kenuk, amik még a vadászós időkből (1984-től nem engedélyezik a bálnák és delfinek elejtését) maradtak fenn.
A következő regattáig a kenuk pihennek
Amor
4. Folklór, filharmonikusok és tribute zenekarok. A körmenetet követően - ezt ünneptől függően tartják - a helyi filharmonikusok zenélnek, mert rezesbandát minden településen találunk. Ezt követi a hagyományos néptánc, ami Pico-n általában a chamarritát jelöli, ami egy gitárokkal kísért körtánc, ahol a koreográfiát egy arra szakosodott chamarrita kurjantja a táncoslábúak közé: "most jobbra, átkarol, fordul…" és így tovább. Az esti fellépőkre pedig jellemző, valamelyik ismert együttes klónjai - mint U2, Coldplay, Queens.
Chamarrita egy privát fesztán:
Az a kalap az
Felvonulnak
5. Giccsárusok kontra kézművesek, és a könyvek. A festának jellemzően egy főutcája van, a soron krúzolva gyakori látvány, hogy az idősebb korosztály kempingszéken ülve követi figyelemmel az előtte elhaladó tömeg mozgását, ez az ő kis fesztivál tévéjük. Az étel és italárusok közvetlen szomszédságában a kacatárusok sátraznak. Ezzel szemben a könyvvásár valamelyik patinásabb épületben foglal helyet. Mivel a szigeten olyan, hogy könyvesbolt - ahova betérünk és naphosszat böngésszük a kincseket - nem létezik, így az olvasásra éheseknek a könyvvásár maga a kánaán. A kiadványok legnagyobb része a helyi történelemről, az óceánról, a bálnavadászokról, építészetről, kultúráról szólnak, amelyet a helyiek nagy becsben tartanak és szívesen ápolják azt.
