Place to hide

Far away from the "civilization" Azores is a perfect place for the one's who just want to get away from the noise, the city, to find the peace of mind, and want  to enjoy staying real close to the fascinating nature and to their partners they are travelling with. This is one of the reasons why so many honeymooners choose Pico island and start their new phase of life here with us - so did Peter Buck, guitarist of R.E.M., owner of the famous white guitar of Kurt Cobain, legendary actor of recent music history do, who came to our small island fresh married. 

And probably he is not the only celebrity who pointed on the map and choosed this place to hide, middle of nowhere.

Beside some highlights like ex-yacht of Steve Jobs, designed by Philippe Starck, cruising along azorean coast some weeks ago, the island has it's own "celebrities", who are not easy to recognize though.

Távol az utcai reklámok, szórólapok földjétől, a város zajától, Pico tökéletes célpont azoknak, akik a természet közelségére és nyugodt mindennapokra vágynak, hisz itt igazán elmerülhetnek saját kis világukban. Valószínűleg ez is az okok egyike, amiért annyi szerelmespár tölti nálunk a mézesheteit - Peter Buck páldául, az egykori R.E.M. oszlopos figurája, Kurt Cobain híres fehér gitárjának tulajdonosa. És nem ő az egyetlen híresség, aki rejtőzködni jött a szigetre napokra, hetekre, örökre. Sokukat én sem detektálom rögvest, csak némi fáziskéséssel, így többek között igazán sajnálom, hogy elszalasztottam a Philippe Starck tervezte, egykoron Steve Jobs tulajdonában lévő yacht látványát, amely hetekkel ezelőtt a környékbeli vizeket szelte.

Venus - Steve Job's yacht designed by Philippe Starck. Photo by Miguel Nóia

Peter Buck R.E.M and the team. Photo by Joao Quaresma

After finishing my life in Budapest and before starting the new one in Azores, spent some days in lovely Lisbon to see again the city and friends. Rui advised to visit the exhibition of Sena da Silva in any case, the portuguese Henri Cartier-Bresson, who is known not only as a photographer capturing the atmosphere of lusitanian daily lifes, but held as the establisher of creating the fundamentals of portuguese design. And what is the link between him and my island Pico?

Budapesti életet otthagyva, azorit még nem megkezdve, adtam magamnak pár nap pihenőt a csodálatos Lisszabonban, hogy újra lássam a várost, a barátokat. És Rui tanácsára egy egész délelőttöt a portugál Henri Cartier-Bressonként is ismert Sena da Silva kiállításának szenteltem, aki nem csak arról híres, hogy a portugál mindennapokat meséli el fényképekbe öntve, hanem egyben a luzitán design alapjainak megalkotója is. És mi a kapcsolat közte és a szigetem között?

Sena da Silva's son, António Sena, writer of the one and only book of history of portuguese photography (Uma história de fotografia), lives here, in the village next to ours. Besides his recent hobby - farming and cowing - the big love are the books, every week he comes to Lajes to the post office to pick the new deliveries for his book shelf. And do you know what? On the top of his van there is huge box to store and transport things. What do you think, what is inside?

Fia, António Sena Pico szigetén, a szomszédos településen él, mára aszkéta módjára: az egyedüli és kuriózum könyvnek a portugál fotográfia történetéről szerzője mit sem ad a világi allűrökre, életét a tehenészetnek szenteli. Naponta betér a falunkba, Lajesbe, jön a postára az új könyvekért, hisz a mezőgazdaság mellett a nagy szerelem a könyvespolc. És nem lehet szem elől téveszteni, platós kocsijáról sosem hiányzik egy zárt csomagtartó, olyan, amiben a síléceket is szállítják. Szerintetek mi van benne?

António Sena da Silva,  Lisboa. 1956.

António Sena da Silva, Sem Título, 1956-1957?

António Sena da Silva, Sem Título, 1956-1957. Terreiro do Paço. Lisboa.

Antonio Sena da Siva, Sem Título, 1960.

Source and more images/ forrás és még több kép.

Uma história de fotografia by António Sena

Nothing has changed?

Exactly a year ago, on the same day, i first arrived to Pico.

And i was immediately fascinated by the nature, the dramatic colors, that green is green, blue is blue, emphasized by the lavatic dark grey, the kindness and hospitality of the people, the exotic fruits, that the banana is small, sweet, and grows in the garden, that the spermwhales and dolphins are not just in the deep water, but appears in small objects at the entrance, or everywhere, that the beer is mini  - 20 cl a bottle - so it stays always cool, that you don't throw the paper into the toilet (!), that in summer are festas named after all the saints (Pedro, António, João) where chamarita will be danced, bifana, favas, and row lapas are eaten. 

Ma pont egy éve annak, hogy először érkeztem a szigetre. Megnyugató konstatálni, hogy a körülmények változatlanok, pont olyan minden, mint tavaly június 21-én: az óceán vize még mindig sós, a természet tiszta színeinek mélysége elkápráztató - naplemente, esőfelhők, buja zöld mindenütt -, a tehenek jól vannak, a kutyák kevésbé, a banán apró, édes, és a kertben terem a maracujával és a naranccsal egyetemben, a papírt még mindig nem szabad a wc-kagylóba dobni, az üveges sör mini (2 dl), így mindig friss marad, a bálnák és delfinek keresztbe kasul szelik az óceánt, sokszor szabad szemmel is látni őket, és apró kerámiák őrzik a formájukat a bejárati ajtónál, az emberek kedvesek és szívélyesek, nyaranta szenteket ünnepelünk chamarita tánccal, favas-szal, bifánával és olykor nyers kagylóval.

Still waiting for the post

Pavement in front of the church at Criacao Velha

Hortenzia flowers are really everywhere

A festa in general

On the see

Heidi???

Perfect smiles=)

Szentkép

Eat tuna from Azores, it's dolphin safe

View from an abandoned adega

Streetname of tiles

'nanas in palms

Running on this track is just simply amazing

Place to walk

Place to hide

Place to travel

Sunset 

Whales are everywhere

Directions

Holy ghost of Azores

Some days ago in the near of Silveira a van from the bakery came across on the street, the backdoor was open, and some men jumped off, with huge bread in their hands. They stopped our car, and hand in fresh baked sweet bread. I was sitting confused with the two new "traveller" on my knee. "Don't worry, is the tradition of the Holy Spirit" - told João calmly.

One of the most unique tradition of the Azores is the Holy Ghost Festival (Festa do Divino Espirito Santo), which is held in the seventh Sunday after Easter. It shows not only the religious aspects of the Azorean people, but their hospitality as well: sharing itself is one of the most important attributes of the festa. They share wine, meat, bread, in order to thank to the holy spirit - the white dove, the symbol of the holy ghost.

The Festival of the Holy Ghost followed by other festivities during summer give a good opportunity to people to gather together, eat, dance, celebrate, and just feeling fine. 

Work in progress - preparation for the "festa" 2013. To see the wonderful photos by Miguel Madeira click here.

More about this tradition you can read here and here.

Hit the road bread...

My island, Pico

What else give the characteristics of an island, if not the borders?

Looking out of the kitchen window i see the small vegetable garden and the cows of the neighbour, above the wild forest, and the view of the bedroom pointing on the neverending ocean, which rules the daily life.

Among the many foreigners who settled down on Pico my favourites are Véro and Arthur, a french couple came in 1998, fall in love with the island, bought a house, and since then they have been giving accommodation of the many sailer friends from all around the world - to David for instance, who owns a factory in Vietnam, and spends most of his time on his boat on the ocean.

Véro is a fantastic cook, who loves to treat her guests well, not only in their house, but in the Florestal Parque of São João, where she prepares Crepe for the visitors on sunday afternoons. Arthur is renovating the house, telling stories from the sea, and singing songs of Jean François de Nantes.

Mi más a mérvadó egy szigeten, ha nem a határai.

Ha kinézek a konyhából, a szomszéd veteményesét és az erdőt, a vadont látom, ha a hálóból, a végtelen nyolcast leíró óceánt. Ez utóbbi jelenti itt az élet alfáját s omegáját.

Kedvenc betelepült párom, Véro és Arthur a francia Pireneusokból jöttek 1998-ban, beleszerettek a szigetbe, vettek egy házat, azóta azon dolgoznak, és vendégüllátják a világ összes vizét keresztbe-kasul vitorlázó cimborát - ott jártunkkor a Vietnám felől hajózó, amúgy gyártulajdonos David érkezett, aki az év nagy részét az óceánon tölti. Véro gasztroszenvedélye nem csak a vendégeire ragadós, - alább megosztok veletek egy fantasztikusan egyszerű receptet, amit a borsmártásos steak mellé tálalt köretként - vasárnaponként Crepe-t készít és árul az arra járók örömére a São João Florestal Parque-ban. Arthur pedig építi, pofozgatja a házat, tengerész történeteket mesél, hogyan töltött egy éjszakát a dingi csónakkal elszabadulva Gibraltár partjainál, és dalra fakadva megidézi Jean-Francois de Nantes történeteit.

Répás rôti Véro házában

- 3 adag reszelt sárgarépa

- 1 adag apróra vágott hagyma

- 1 adag zsemlemorzsa

- 1 adag reszelt sajt

- 2 tojás

- 1 kávés kanál sütőpor

- olívaolaj, fűszerel, só, bors

Ezeket összekevered, jénai tálba teszed, és zutty, be a sütőbe.

Pico mountain from downhill at Terra do Pão/ A Pico alulnézetből a "kenyér földjéről"

Pacote the cat/ Cicus

The traditional Fava beans/ Kúszóbabok

Still life - God protect this house/ Isteni kezekben

It's common to see whales/ Gyakori ajtódísz, bármerre is járunk a szigeten

View from Véro and Arthur's house/ Kilátás 

Here we go

Out of the nine Azorean archipelago in the middle of the Atlantic ocean 

(38°28′19″N 28°51′50″W) Pico, my new home is the second largest in territory - 447 km² - and in population the fourth with it's 14 thousand inhabitants. Pico got the name after the vulcano, Portugal's highest peak (2351 m). Some would think it must be really boring to live here, on an island. But it's really not.

   

A kilenc szigetből álló Azori-szigetcsoport területben második - 447 km² -, lakosságszámban negyedik  - 14 ezer fő - legnagyobbika a Portugália legmagasabb pontjáról - 2351 m - elnevezett sziget. Ez Pico, a választott otthonom. Az Atlanti-óceán közepén élni egy szigeten - 38°28′19″N 28°51′50″W - tömény unalom? Nem nem, szó se róla, ez tévedés. De tényleg.

by João Quaresma