Nyár van, a kedvelt szabadtéri szórakozások szezonja. Így van ez a világon mindenhol, nem csak itt, Pico szigetén.
Sokáig tűnődtem, ezt a bejegyzést a bálnáknak és delfineknek, az egykori bálnavadászoknak, avagy a festának, azaz a szabadtéri szórakozás netovábbjának szenteljem-e. Ez utóbbi mellett döntöttem, hiszen aktualitása nagyban meghatározza a helyiek mindennapjainak ütemezését, akik az év maradék részében ezt a pár katartikus alkalmat várják kéztördelve.
Woodstock vagy Ozora?
Korábban már említettem, a festák alapvetően a vallási ünnepekhez kötődnek. Szentlélek, São António, São Pedro, São João ünnepeit az egyéb világi események követik a legnagyobb településektől kezdve - Madalena, São Roque, Santo Amaro, Calheta - a legkisebb faluig.
Ugyan térben és időben a festák szigorúan eltérnek egymástól, mégis, egy szálra fűzhető fel az összes. Alább összeszedtem nektek a festák kötelező elemeit:
1. Dekorációk - a forma és funkció találkozása a giccs-ben. Az utcákat beborító világító testekeket a helyi életképek esszenciális alkotóelemeiről mintázták: delfinek röppennek a napsütésben, rákok másznak színpompásan, növekszik a kukorica, amely lisztjéből a kenyeret sütik, az óceán vize nyalábolja a sziklákat.
Madalena csodás fényei
Delfin és törpokos egy terepen
Az idillből a cagarros madarak sem hiányozhatnak
Lajes São António díszeivel
2. Tascas - a büfésorok álomízei. Magyarul ha kimondod, ez a táska - ami így magában is roppant vicces -, azaz kis bodega, benne minden jóval, hosszú asztaloknál ülő emberekkel és helyi ízek petiscoival - jelentése apróbb falatkák. A kezdés közkedvelt egytálétke a favas, a hagymával, fokhagymával, babérlevéllel és paprika krémmel összefőzött bab (a babszem kb. 2 euró nagyságú és lapos, tehát nem a juliska). Aztán jöhet a torresmos - disznózsírban kisütött, felkockázott disznóhús - , a linguiça - kolbász -, a morcela - fahéjjal, ánizzsal, naranccsal ízesített véres hurka - főtt-rántott inham-gyökér körítéssel vagy sült krumplival, tonhal minden formában, rák és lapas kagyló, a sztár pedig a bifana - félbevágott zsömlébe rejtett disznóhús, de létezik tonhalas változatban is.
São António terülj-terülj asztalkáját a szent szponzorálja
Carangueijos
Szkipperek
A kifogyhatatlan sangria-kút (szintén a szent támogatásával)
Felicidade
3. Regatta in memoriam bálnázós idők. A regatta hagyományosan a bálnavadász kenuk versenye. Egy-egy ilyenben 7-en eveznek, vegyes csapat nincs, hosszú táv van. Vannak kenuk, amik még a vadászós időkből (1984-től nem engedélyezik a bálnák és delfinek elejtését) maradtak fenn.
A következő regattáig a kenuk pihennek
Amor
4. Folklór, filharmonikusok és tribute zenekarok. A körmenetet követően - ezt ünneptől függően tartják - a helyi filharmonikusok zenélnek, mert rezesbandát minden településen találunk. Ezt követi a hagyományos néptánc, ami Pico-n általában a chamarritát jelöli, ami egy gitárokkal kísért körtánc, ahol a koreográfiát egy arra szakosodott chamarrita kurjantja a táncoslábúak közé: "most jobbra, átkarol, fordul…" és így tovább. Az esti fellépőkre pedig jellemző, valamelyik ismert együttes klónjai - mint U2, Coldplay, Queens.
Chamarrita egy privát fesztán:
Az a kalap az
Felvonulnak
5. Giccsárusok kontra kézművesek, és a könyvek. A festának jellemzően egy főutcája van, a soron krúzolva gyakori látvány, hogy az idősebb korosztály kempingszéken ülve követi figyelemmel az előtte elhaladó tömeg mozgását, ez az ő kis fesztivál tévéjük. Az étel és italárusok közvetlen szomszédságában a kacatárusok sátraznak. Ezzel szemben a könyvvásár valamelyik patinásabb épületben foglal helyet. Mivel a szigeten olyan, hogy könyvesbolt - ahova betérünk és naphosszat böngésszük a kincseket - nem létezik, így az olvasásra éheseknek a könyvvásár maga a kánaán. A kiadványok legnagyobb része a helyi történelemről, az óceánról, a bálnavadászokról, építészetről, kultúráról szólnak, amelyet a helyiek nagy becsben tartanak és szívesen ápolják azt.
Some days ago in the near of Silveira a van from the bakery came across on the street, the backdoor was open, and some men jumped off, with huge bread in their hands. They stopped our car, and hand in fresh baked sweet bread. I was sitting confused with the two new "traveller" on my knee. "Don't worry, is the tradition of the Holy Spirit" - told João calmly.
One of the most unique tradition of the Azores is the Holy Ghost Festival (Festa do Divino Espirito Santo), which is held in the seventh Sunday after Easter. It shows not only the religious aspects of the Azorean people, but their hospitality as well: sharing itself is one of the most important attributes of the festa. They share wine, meat, bread, in order to thank to the holy spirit - the white dove, the symbol of the holy ghost.
The Festival of the Holy Ghost followed by other festivities during summer give a good opportunity to people to gather together, eat, dance, celebrate, and just feeling fine.
Work in progress - preparation for the "festa" 2013. To see the wonderful photos by Miguel Madeira click here.
More about this tradition you can read here and here.
